|
Varga Elek: Jake és a Slender
|
| elek1977 | Dátum: Vasárnap, 2013-08-18, 09:21:30 | Üzenet # 1 |
|
Vezér-őrnagy
Csoport: JSC vezető
Üzenetek: 442
Állapot: Offline
| Varga Elek: Jake és a Slender
I. rész
Egy szép délutáni napon Jake az udvaron labdázott. Mivel már a házi
feladatait megcsinálta, Susan megengedte, hogy egy kicsit kimenjen az
udvarra játszani. Bár féltette a kisfiát a napokban történt események
miatt, úgy gondolta, hogy a kertben szemmel tudja tartani Jake-t, és
nincs mitől félnie.
Jake Boldogan labdázott, mikor hirtelen az udvar közepén lévő fűzfa
mellett hirtelen feltűnt egy hatalmas sötét alak. Jake nagyon megijedt
tőle, fogalma nem volt arról, hogy miért épp most jelenik meg, és hogy
mit akar tőle. Egy ideig nézte őt, majd ügyet sem vetve rá tovább
labdázott. Időnként oda-oda pillantott a sötét alakra, de ő nem mozdult
helyéről, csupán mozdulatlanul nézte a fiút. Jake szó nélkül hagyni a
dolgot, és megszólalt:
- Labdázni szeretnél velem?
A sötét alak nem szólt csupán tovább nézte a fiút. De mintha már nem a
tölgyfa mellett állt volna. Jake közelibbnek érezte őt. Nem látta
mozogni őt, de olyan érzése volt hogy egyre közelebb és közelebb jön
hozzá. Aztán egyszer csak előtte volt.
Jake-nek földbe gyökerezett a lába. Szívesen elfutott volna de moccanni
sem bírt. Csak nézte a sötét alakot, aki egyre inkább elborította
látómezejét. Már nem látott mást ,csak a sötét alakot. Mielőtt elájult
volna, egy hangot hallott:
- Jake! - szólalt meg Susan miközben kilépett az udvarra.
- Jake, hol vagy?
De Jake ekkor már nem volt az udvaron!
II. rész
Murdock nyomozó este 10 óra körül megérkezett a Susan-házhoz.
Csöngetett, majd úgy 1 perces késéssel Susan nyitott neki ajtót.
Látszott rajta, hogy már kisírta szinte az összes könnyét. Sikerült
megnyugodnia annyira, hogy beszélni tudjon a nyomozóval. Murdock látta a
nő arcán a megtörtséget, szükségét érezte annak, hogy az adatokat
fölvegye. Természetesen az első kérdését a nő állapotát figyelembe véve
tette fel:
- Ne jöjjek vissza később?
- Nem, most szeretnék mindent elmondani. Tudom, hogy önben megbízhatok,
és nem fog kinevetni azért, amit mondani és mutatni fogok önnek.
- Mutatni?
Susan elővette azokat a rajzokat, amiket Jake rajzolt az elmúlt
napokban. Murdock megnézte a képeket és egyből kérdőre vonta Susant:
- Ezeket miért nem mutatta meg nekem legutóbb?ű
- Nem gondoltam, hogy hasznát tudná venni a másik nyomozásnál.
- Dehogynem tudtam volna! Legalább egy körözést tudtunk volna kiadni a
tettes ellen. Még ha a képeken ne mis látszik minden részlet, de lett
volna valami, ami alapján elindulhattunk volna.
Murdock alaposan szemügyre vette a képeket. A hideg futkosott a hátán a
rajzokon szereplő rémisztő figura láttán. Olyan részleteket keresett a
képeken, amik alapján be lehetne azonosítani a tettest.
- Kérem mondjon el mindent, ami Jake eltűnésével kapcsolatban tud? Mikor
látta utoljára a fiát? Mondott-e a fia valamit erről a furcsa alakról?
Esetleg ön látott-e ismeretlen embereket a környéken az elmúlt napokban?
Minden részlet számít!
- Sajnálom, de nem szeretnék mindent elmondani. A fiam olyan dolgokról beszélt nekem, amit szeretnék elfelejteni.
- Tudom eléggé megrázta a fia eltűnése, de minden információ fontos lenne.
Susan erőt vett magán, egy nagy levegőt vett, és belekezdett a történetbe.
III. rész
A történet kezdete egy hétre nyúlik vissza, arra a napra, amikor Jake a
születésnapját ünnepelte. 8. születésnapját ünnepelte, és ezen a nagy
napon megtisztelte őt a rokonság apraja nagyja. Este, miután az összes
barát és rokon hazament, Jake egy nagyon furcsa dolgot mondott Susannak.
Azt állította, hogy figyelik őt, sőt egész születésnapja alatt érezte,
hogy valaki figyelő őt. Susan meglepődött ezen a kijelentésen, mivel
egész nap ő volt a középpontban, nem értette mire céloz ezzel Jake.
Este, amikor Jake-t lefektette egy újabb meglepő kijelentés érte:
- Mama, ne hagyj egyedül.
Jake mindig is egy bátor gyerek volt, nem félt ő sem az ágy alatti
szörnyektől, sem a polcon éjszakai rémkén megelevenedő plüssállatoktól,
se azoktól az utcabéli idegenektől, akiktől riogatom.
- A mamának még sok dolga van. Próbálj egyedül aludni. - mondta Susan.
- Kérlek mama, ne menj el. Félek.
- Mitől félsz?
- A magas, fekete bácsitól. Figyel engem.
Susan nem tudta, kire gondol Jake, mivel a szobában nem volt senki sem.
Hogy megnyugodjon, és elaludjon, Susan ottmaradt és olvasott a fiának
egy esti mesét. A mese jól jött Jake-nek, mivel mire a mese végére ért
Susan, már aludt a fiú. Susan letette a könyvet az asztalra, és óvatosan
kilopakodott a szobából, nehogy felébressze az alvó gyereket.
A reggelt nyugodt hangulatban telt el. Az esti félelem teljesen eltűnt
Jake-ből. Miután megreggelizett, minden aggodalom nélkül indult el az
iskolába
- Biztosan a barátai ijesztgették szegényt - gondolta Susan. Gyermeke
megváltozásának hatására ő is megnyugodott. Egy kis készülődés után ő is
elindult a munkába.
A nap átlagosan telt el. Szerencsére nem volt nagy nyüzsgés az irodában.
És az irodába beverődő napfény, valamint a szokatlanul csöndes irodai
légkör egész kellemessé tette Susan számára a napot. A munka végeztével
ebben a hangulatban tért haza otthonába is. Otthon viszont szörnyű
látvány fogadta: A kapu és a lakásajtó tárva nyitva volt. Gyorsan
besietett a házba. Az előszobában Jake táskáját pillantotta meg.
- Jake! Jake! - kiáltotta Susan, de Jake nem válaszolt. Kereste a nappaliban a konyhában, a kertben, de Jake nem bukkant elő.
- Jake! Hol vagy? Merre vagy kisfiam?
Jake megint nem válaszolt. Már épp hívni akarta a rendőröket, de de
akkor sírást hallott Jake szobájából. Tüstént odarohant, de senki nem
volt a szobában, viszont sírást lehetett hallani. Susan megpróbálta
kideríteni honnan jön a hang. Végül kinyitotta a ruhás szekrény ajtaját,
és ott talált rá a rémült fiúra.
IV. rész
Murdock nyomozó megérkezett Susanék házához. Kiszállt az autójából, és
amíg a ajtóhoz ment felmérte a terepet. Egy szép tágas családi ház
látványa fogadta őt. Csodálkozott, hogy csak ketten élnek benne, mivel
két családnak elegendő területen laktak Susanék. A kétemeletes ház
egyetlen emeleti erkéllyel rendelkezett, de fura módon nem volt
kidíszítve. Látszott, hogy nem használják, már csak azért is nem, mert a
vaskorlát már eléggé rozoga és rozsdás volt. A kert nem volt olyan
hatalmas. A szomszéd felőli oldalon egy kis virágoskert volt. Az udvar
közepén egyetlen fűzfa állt magányosan. Az udvaron látszott, hogy
rendesen takarítva van. Igaz, nemrég nyírhatták le, de Murdock nem
fedezett fel semmilyen hanyagságot a munkában.
Murdock becsöngetett az ajtón. Nem kellett sokat várnia. Susan nyitotta ki az ajtót.
- Üdvözlöm nyomozó úr!
- Jó napot Susan!
- Miben állhatok szolgálatára? - kérdezte susan.
- A fiával szeretnék beszélni!
- Jake valami rosszaságot csinált?
- Szó sincs erről - mosolyodott el egy pillanatra a nyomozó, de azonnal
visszaváltozott a tekintete komollyá, mivel fontos dologról volt szó -
Jake barátai nyomtalanul eltűntek. A szülők tegnap este hívtak minket,
hogy a fiaik nem jöttek haza. Először a játszótereken kerestük őket, de
mivel ott nem voltak, az ismerősöknél folytatjuk a keresést.
- Sajnálom, de Jake most beteg. Erősen köhög, és magas láza van, valószínűleg megfázott. Nem szeretném ha felzaklatná ezzel.
Murdock furcsállta, nem gondolta, hogy ilyen meleg időben valaki megfázhat. De Jake még gyerek volt. Egyetértett Susannal.
- Rendben. Holnapután megint eljövök, hátha addigra jobban lesz.
Szeretném megkérdezni tőle, hogy látott-e valakit a gyerekekkel.
- További szép napot, felügyelő úr!
- Viszontlátásra!
Azzal Susan becsukta az ajtót, és Murdock elindul a kocsija felé. Kocsijához tartva, még egy pillanatra visszanézett a házra.
- Miért van behúzva a sötétítő függöny, ha a Nap nem süt? - gondolta magában a nyomozó.
De nem agyalt ezen sokáig, mivel fontosabb dolga volt neki. A
gyermekrablások rejtélyére kell összpontosítania minden energiáját, hogy
ezt az ügyet is megoldja.
V. rész
Miután elment, Susan felment Jakehez.
- Jobban vagy kisfiam?
Jake nem válaszolt. Éppen rajzolt valamit. Susan érezte, hogy a sokk,
ami érte a kisfiút, még nem múlt el. Megpróbált, egy másik kérdést
intézni a fiához:
- Kérsz valamit enni? Mióta hazajöttél az iskolából, alig ettél valamit.
Jake bólintott egyet, vagyis úgy látszott, mintha bólintana. Ezt Susan igennek vette.
- Tudod mit? Csinálok neked pár szendvicset!
Amíg Susan a szendvicseket készítette, elgondolkozott tegnapi eseményeken.
Nagyjából egy nap telt el azóta, hogy Susan megtalálta Jaket a
szekrényben. A halálra rémült, pityergő fiú a szívbajt hozta az anyjára.
- Jake, miért bújtál a szekrénybe? - Kérdezte Susan, s közben próbálta kihúzni Jaket a szekrényből.
- Az öltönyös bácsi akiről beszéltem neked,, követett engem. El akart
kapni engem. - mondta Jake, s Közben Susan segítségével kimászott a
szekrényből.
- Ki volt az, tudnál valamit mondani róla? - Kérdezte Susan reménykedve
abban, hogy a rejtélyes figura körülírása során esetleg egy
környékbelire ismer rá.
Jake elővett egy rajzlapot, és lerajzolta azt, akitől annyira rettegett. Miután elkészült a rajzzal, odaadta a papírt Susannak.
- Tessék. Így néz ki.
Susan megnézte Jake nemrég készített művét. Egy arctalan, öltönybe
öltözött embert ábrázolt a kép. Körülbelül 2 méter magas lehetett. A
karjai eléggé meg voltak nyúlva. A helybeliek közül senkire nem illett a
leírás. Egyedül Haroldra emlékeztetett a kép.
Harold Susan barátnőjének a fia volt. Ő volt ennyire magas, és az idén
érettségizett le. De ő most nem tartózkodik a városban, mellesleg miért
is akarná ijesztgetni Jaket, hiszen baráti kapcsolat van közöttük. Rajta
kívül pedig nem ismert senkit sem, akire illett volna a leírás.
Susan, amíg tegnapi eseményeken gondolkodott, elkészült a
szendvicsekkel. Nem tudta, hogy mit tegyen. A rendőrséghez hiába megy,
mert egy ilyen személyleírás alapján úgysem tudnak senki ellen körözést
indítani. Úgy gondolta, hogy majd holnap mindketten elmennek a
nyomozóhoz. Ma már nem akart menni, mert késő délután volt, és kezdett
sötétedni. Nem akarta elvinni a fiút ilyen állapotban.
Letette a szendvicseket az íróasztalra. Nézegette Jake rajzait a fekete ruhás emberről.
- Csináld meg a házi feladatodat, mert holnap iskola! - Szólította fel
tanulásra a fiát, hogy ezzel is másfelé terelje a gyerek figyelmét.
Miközben Jake a házi feladatát csinálta, Susan azon gondolkodott, hogy
holnap bemenjen-e dolgozni. Jobb lenne, ha Jakel itthon maradna, és
délelőtt elmennének a felügyelőhöz. Hogy ne rúgják ki a többnapos
igazolatlan távollét miatt, felhívta a főnökét, és azt füllentette, hogy
a fia megfázott, és itthon kell ápolnia.
Az este szokásosan telt el. Megvacsoráztak, megnéztem egy animációs
filmet, Majd egy kellemes fürdő után ágyba bújtak. Susan számára ilyen
hangulatban telt el az este. De hogy Jake fejében mi járt, még a saját
anyja se tudta volna elmondani. Nagyon feszült volt, nyomasztotta
valami. Még az esti mese se tette meg úgy a hatását, mint általában.
VI. rész
Elérkezett a reggel. Susan már nem látta fiát annyira nyugtalannak. Jake
boldognak látszott, mintha örült volna annak, hogy elmúlt a veszély. A
reggeli mosakodás és öltözködés után elmentek a sarki közértbe megvenni a
reggelit. Eddig Susan egyedül vásárolt mindig, s mire Jake felébredt,
már ott volt az asztalon a frissen sült pékáru. De mivel ma nem mentek
munkába, egy kicsivel tovább aludt az ágyban. Későn aludt el mert nem
tudott aludni Jake viselkedése miatt.
Elindultak a közértbe. A közért csupán néhány méterre volt az
otthonuktól így hamar odaértek. A közértben Két brióst és egy liter
tejet vettem. A pultnál az eladónő kíváncsian kérdezte Susantól:
- Nincs valami baj?
- Nincs. - mondta Susan.
- Hogyhogy ilyen későn jössz a boltba? - Az eladónő ekkor a kisfiúra pillantott - Csak lettetek betegek?
- Jake rosszul érezte magát reggel. Ezért nem ment iskolába. Én pedig szabadnapot vettem ki. Reggeli után elviszem az orvoshoz.
- Akkor jó bulást kívánok neked Jake!
Jake nem tudta mire vélni, hogy édesanyja miért titulálta betegnek,
amikor semmi baja nem volt. Azt se értette, hogy miérrt nem mehetett
iskolába.
Amikor hazaértek, nekiálltak megreggelizni. Reggeli után pedig Susan
leült tanulni a fiával egy kicsit. Szerette volna elvonni valamivel
gyereke figyelmét. Félt attól, hogyha egyedül hagyja, akkor újra rátör a
pánikroham. Újra elővette első osztályos tudását, és együtt tanult ő is
Jake-el. Nem vitték túlzásba a tanulást, fél óra múlva már abba is
hagyták a számtant. Látszott Jaken hogy inkább mással foglalná el magát.
Susan a filmnézést tűzte ki következő programként. Jake már régen
szeretett volna megnézni egy mesét, de mivel a film elég hosszú volt,
sosem volt elég ideje rá, hogy Jake-el együtt megnézze azt a filmet.
Most végre volt elég ideje erre is. Miután megnézték a mesefilmet, egy
társasjátékkal kezdtek játszani. Kétszer játszottak vele egymás után, s
mind a kétszer Jake nyert.
Elérkezett a dél,s megebédeltek. Mivel Susan mindig előre főzött a
munkája miatt, így nem kellett csupán megmelegíteni a kész ételt.
Ebéd után Susan elkezdett készülődni. Murdock a város másik részén
lakik, és a déli forgalom miatt egy fél órás útra számított. Gyalog is
mehettek volna, mert ez az utazási idő hosszán nem változtatott volna.
Viszont autóval kényelmesebb utazni.
|
| |
| | |
|
| elek1977 | Dátum: Vasárnap, 2013-08-18, 09:21:41 | Üzenet # 2 |
|
Vezér-őrnagy
Csoport: JSC vezető
Üzenetek: 442
Állapot: Offline
| VII. rész
- Jake, öltözz! Elmegyünk egy rendőrhöz, aki segít elfogni az öltönyös bácsit! -mondta Susan.
- Nem akarok elmenni otthonról. - válaszolt Jake.
- El kell mennünk, mert csak ő tud segíteni.
- Apa biztosan segítene nekünk.
Susan szemébe könny szökött. Próbálta visszafojtani a sírást.
Megboldogult férjére emlékezve, mindig előtörtek belőle a kellemes, és a
rossz emlékek.
- Anya, mesélj a papáról! - Ezzel próbálta terelni a témát. Mintha tudta volna, hogy anyja gondolatai ekörül forognak.
- Apád szeretetteljesre méltóbb ember volt, akivel valaha találkoztam.
Egy üzleti konferencián ismerkedtünk össze. Eléggé kétballábas emberként
mutatkozott be. Épp beszélgettem a főnökömmel, amikor egy hatalmas
csörrenésre lett figyelmes mindenki. Apád véletlenül felborított egy
asztalt, amin üvegpoharak voltak. A sok szilánk természetesen össze
vissza vagdosta őt. Én elvállaltam, hogy ellátom a sebeit. A
retikülömben volt sebtapasz a komolyabb sérüléseket pedig az pedig az
elsősegélydobozban levő kötszerrel bekötöztem. A végén apád úgy nézett
ki, mint egy szmokingos múmia. Megkérdeztem tőle, hogy mi történt. Azt
mondta, hogy hosszú történet, de egy közös vacsora mellett szívesen
elmeséli. Ezen elmosolyodtam, és azt válaszoltam, hogy nem fontos.
Gondoltam, egy szerencsétlen nőcsábász, aki így akarja felszedni a
nőket. Miután az összes sebét bekötöztem neki, megkérdezte, hogy hogyan
hálálhatja meg a segítőkészségemet. Mondtam neki, hogy nem tesz semmit a
dolog. Viszont ő erősködött, hogy csak megháláhatja valamivel. Újra
felhozta a közös vacsorát. Látszott rajta, hogy tetszem neki, ezért
elfogadtam a meghívót. Bár kissé szerencsétlennek tűnt eléggé jóképű
volt. A közös vacsora nagyszerűen sikerült. Egész idő alatt nyitott
volt, és rengeteg közös tulajdonságot sikerült felismernünk egymásban.
Susan egy kis szünetet tartott. Visszagondolt azokra az időkre, amikor
szerelmével megismerkedett. A vacsora után egyre többször kezdtek el
találkozni. Mindig Albert ajánlotta fel a találkozókat üzleti
megbeszélésre hivatkozva. Persze sosem volt szó a munkáról.
- Anya mesélj még! - türelmetlenkedett Jake!
- De el kell mennünk a . . . - itt hirtelen megakadt Susan. - Tudod mit? Majd holnap elmegyünk. Jó lesz?
- Jó. De reggelt menjünk.
- Miért?
- Mert akkor alszik az öltönyös bácsi.
- Ne félj, ha meglátom a közeledben, akkor ellátom a baját. Meséljek még a papáról?
- Igen, mesélj. Szeretném tudni, milyen volt!
És Susan tovább mesélt Haroldról. Elmesélt mindent róla a születésétől
kezdve. Mivel nagyon jól megismerték egymást a közös együttlétek alatt,
Susan szinte majdnem annyit tudott Haroldról, mint maga Harold. Mire
Susan befejezte a meséjét este lett.
- Nézünk mesét? - kérdezte Susan.
- Igen. Megnézük azt a mesét, amit délelőtt néztünk? Nagyon tetszett nekem.
- Ha nem lesz unalmas. Amíg elindítod a filmet, addig csinálok valami nassolni valót.
Mialatt Susan keresett valami ropogtatni valót a konyhában, egy sikoly
hallatszott a szobából. Jake sikoltott. Susan gyorsan a szobába rohant.
- Mi a baj kicsikém?
- Itt volt az öltönyös ember, el akart vinni engemet.
- Susan kiszaladt az udvarra, hátha felismeri az elkövetőt. Látott egy árnyat, ami menekült a háztól.
- Ki az? Ki van ott? - Kiáltott Susan az árny után, de nem jött válasz.
Visszament a lakásba, és megpróbálta megnyugtatni a fiát. A szobában Jake keservesen sírt, alig lehetett kivenni, mit mond.
- Az ablakon nézett be rám. Olyan ijesztő volt a sötétben.
VIII. rész
Újra reggel van. Jake ma sem ment iskolába. Susannal ott ült a nappali
kanapéján. Susan próbált nyugodt maradni, és higgadtan gondolkozni, de
nagyon ideges volt. Tegnap este amikor meglátta az árnyékot tudta, hogy
Jake nem képzelődik, és valóban leskelődik utánuk valaki. Murdoch
nyomozót eddig nem sikerült elérnie, és az autó pedig nem indult.
Felhívta a rendőrkapitányságot, hátha ott van Murdock nyomozó, de nem
volt ott. Elmesélte, mi történt velük tegnap este, s bár a rendőr
megígérte, hogy kiküld két járőrt oda, a segítség nem ékezett meg.
A rémült anya és fia, egész délelőtt bent voltak a lakásban. Még a sarki
közértbe se mentek el. Megpróbálták elfoglalni magukat, sikertelenül.
Jake már második napja nem ment iskolába. Susan feladott Jakenek néhány
matekfeladatot, de Jake egyet sem csinált meg. Helyette elkezdett
rajzolni valamit. Susan olvasással próbálta magát elfoglalni. De hiába
koncentrált kedvenc könnyének tartalmára, egy szó sem maradt meg benne.
Állandóan arra gondol, hogy valaki a ház körül van, figyeli őket, és
bármikor az életükre törhet. Megpróbálta még egyszer felhívni Murdoch
nyomozót, de csak egy előre felvett női hangot hallott: "A hívott szám
nem elérhető."
Dél körül megmelegítette a tegnapi ebéd maradékát. Mivel reggel nem
ettek semmit, ezért már éhesek voltak. Susan, miközben melegítette az
ebédet, arra kérte Jaket, hogy gyakorolja az olvasás. Azalatt az 5 perc
alatt, amíg elkészült az ebéd, Jake alig haladt egy mondatot a
szövegben. Susan megterített, és szedett Jakenek és magának. Bár nagyon
éhesek voltak, csak pár falatott ettek.
Tegnap estig nem volt semmi gond. Jake látta anyján, hogy nem fél az
öltönyös embertől. Felnézett anyjára, bátornak tartotta, és számíthatott
a segítségére, hogy majd elijeszti a a zaklatót. De tegnap este
megrendült benne a bizalma, amikor visszajött az udvarról. Látta a
félelmet az arcán. Susan nem volt már határozott, rettegett attól, hogy
valaki, majd az életükre tör. Nem volt senki a családban, aki megvédje
őket.
Nem sokkal az ebéd után megszólalt a csengő. Susan reménykedett benne,
hogy a járőrök érkeztek meg. Kinyitotta az ajtót. Jake osztálytársa,
Juliet csöngetett.
- Csókolom Susan néni!
- Szia Juliet! Mi járatban vagy?
- Elhoztam Jakenek a házi feladatát. Bejöhetek?
- Persze, gyere csak. Jake biztosan örülni fog neked.
Jake valóban megörvendett, amikor meglátta Julietet. Ő volt a legjobb
lány barátja az iskolában. Vele töltötte az időt, a szünetben, ha nem
épp a haverjaival játszott. Mégis meglepő volt, hogy átjött hozzájuk.
Bár Jake nem tudta, Juliett aggódott miatta. Az iskolai tanulnivaló
bepótlására hivatkozva pedig okot talált, hogy meglátogassa kedves
osztálytársát.
- Szia! Juliett! Mi újság? - kérdezte Jake.
- Sok tanulnivalót hoztam. . .
A két kisgyerek további beszélgetését nem hallotta Susan, mert ő közben
kilopódzott a nappaliba, hogy telefonáljon a munkahelyére. Bár nem volt
kedve ezt megtenni, sejtve a következményeket. A telefont a főnök vette
fel. Teljesen ki volt akadva amiatt, hogy Susan már két napja nem ment
be dolgozni. Ráadásul a mai nap miatt, nem is jelzett. Jó néhány trágár
kifejezés és szitokszó után azzal fenyegette meg Susant, hogy ha nem
jelenik meg holnap reggel a munkahelyén, akkor ki lesz rúgva. Susan a
félóra megaláztatás után, mikor főnöke befejezte a szemrehányást,
letette a telefont. Kétségbe volt esve. Nem hagyhatta itthon egyedül a
fiát, viszont iskolába sem engedhette ilyen állapotban. Mit tegyen?
Susan visszament a szobába, hogy megnézze, hogy állnak a tanulással a gyerekek.
- Juliet hol van? - kérdezte, mivel a kislány nem volt sehol.
- Hazaszaladt. - válaszolta Jake.
- Hazaszaladt? - lepődött meg Susan - Remélem nem ijesztetted meg semmivel sem?
- Elmeséltem neki, hogy a magas öltönyös bácsi üldöz engem. Nem hitte el, ezért lerajzoltam neki. Miután megnézte, elszaladt.
- Miért mondtad el neki? Halálra rémiszthetted szegényt. Jake, senki másnak ne szólj erről.
- De miért nem szólhatok senkinek?
- Mert senki sem tudhat róla. - mondta nyugtalanul Susan.
Nem akart pánikot kelteni a környéken. Emellett ha a tettes kereket old,
később bármikor lecsaphat rájuk. Nem akart rettegésben élni. Úgy
döntött, kideríti, hogy ki az, aki zaklatja őket. Úgy döntött, hogy
csapdát állít annak érdekében, hogy a leskelődő kilétét felfedje. Már
csak Jaket kell valahogyan meggyőzni, hogy segítsen terve
megvalósításában.
IX. rész
Susan erőt vett magán, összeszedte minden bátorságát, és így szólt fiához:
- Nem ülhetünk bent a lakásban egész nap. Mozognunk is kell egy kicsit!
Nincs kedved focizni? Mikor is labdáztunk utoljára? Fél éve?
- De én nem akarok kimenni. És ha az öltönyös bácsi megint figyelni fog minket?
Susan kiegyenesedett, és így szólt:
- Ha figyel, hadd figyeljen, ügyet sem vetünk rá. Ha pedig nem megy el, akkor elzavarom.
- De én félek tőle.
- Ne félj kisfiam, én is veled leszek. - mondta elmosolyodva Susan. -
Lesz még ettől nagyobb problémáink is az életben. És ha nem nézünk
szembe démonainkkal, azok örökre kísérteni fognak minket.
Jake is elmosolyodott. Nem értette, hogy pontosan mit szeretne neki
mondani Susan, de újra a hőst látta az anyjában, egy bátor asszonyt, aki
mellett biztonságban érezheti magát. Elővette a labdát és kimentek
játszani. Mivel Susan nem volt nagy focista, abban egyezett meg fiával,
hogy csak passzolgatnak.
Susan örült, hogy gyermekét újra boldognak látta. Az elmúlt pár nap
borzalmai, amit Jake átélt, a sok félelem és rettegés után jól esett
felszabadultnak látni a fiát. Ő is megkönnyebbülten érezte magát. Az
elmúlt napokban átélt aggodalmait a munkabeli frusztráció, valamint a
védelem hiányának tüneteinek vélte. Harold már jól ideje nincs közöttük.
Bár Susan Képzettségének és tapasztatalatinak köszönhetően garantálni
tudta, hogy ne szenvedjenek hiányt anyagiakban, viszont fel kellett
ismernie, hogy nincsenek biztonságban egy-egy veszélyes alakkal szemben.
Talán ennyi idő után jó lenne újra megismerkedni valakivel...
Susan elgenzdett volna gondolkozni, hogy vajon ki lenne az ideális apuka
Jake számára, de ekkor megcsörrent a telefon. Susan bement a házba, és
felvette a telefont. Susan főnökének titkárnője volt az:
- Üdvözlöm Susan! Sajnálattal közlöm, a főnök úr a mai napon
megszüntette a munkaviszonyát. Holnaptól nem kell bejönnie dolgozni. A
fizetését majd átutaljuk a bankszámlájára.
- Értettem. - mondta Susan közönyösen, és le is rakta a telefonkagylót.
Úgy érezte magát, mintha egy hatalmas teher esett le volna a válláról.
Sosem szerette azt a munkakörnyezetet. Egy kedvezőbb munkaajánlat
hatására már gondolkozott azon, hogy eladja a jelenlegi házat, és vesz
egy kisebbet a városban az új munkahely közelében. Most már semmi nem
köti ide őt.
Kiment az udvarra, hogy Jakenek is felhozza ezt az ötletet, de Jake nem volt sehol.
- Jake! - kiáltotta Susan. - Jake, hol vagy?
Jake nem válaszolt.
Susan körbefutott a ház körül. Bement a házba. Átkutatta az összes
szobát. Ezután kiment az utcára. Bejárta az egész környéket.
Kérdezősködött a szomszédoknál. De Jake nem volt sehol sem, és a
szomszédok se láttak semmit.
Végül Susan visszament a házába és felhívtam Murdoch nyomozót.
- Halló! - vette fel a telefont a nyomozó.
- Susan vagyok, kérem jöjjön, amilyen gyorsan csak tud. - és letette a
letette a telefont, még mielőtt a nyomozó bármit reagálhatott volna.
Leült a kanapéra, és csak nézett előre a semmibe.
(folyt. köv.)
|
| |
| | |
|
| szada19272 | Dátum: Péntek, 2014-04-25, 21:34:07 | Üzenet # 3 |
|
Közlegény
Csoport: Játékos
Üzenetek: 1
Állapot: Offline
| Grat Elek, ezt te írtad? Nagyon jó, és megható.
Bár kicsit Gyanú árnyékában gyanús, de azért jó!
szada19272
|
| |
| | |
|
| elek1977 | Dátum: Péntek, 2014-04-25, 23:25:15 | Üzenet # 4 |
|
Vezér-őrnagy
Csoport: JSC vezető
Üzenetek: 442
Állapot: Offline
| Én írtam, de egy internetről szedett történetet dolgoztam fel. Nem saját ötlet.
Nem tudom mi az a "gyanú árnyékában".
|
| |
| |
|
